Cannesban Arany pálmát nyert dráma Enrico Mattei, olasz olajmágnás életéről. A rendező (Francesco Rosi) és a főszerepet játszó színész (Gian Maria Volonté) is választott szakmájuk legjobbjai közé tartoztak. Rosi a hatvanas és hetvenes években sorra forgatta az olasz valóság sötétebbik oldalát bemutató, nyíltan politizáló filmjeit (Salvatore Giuliano, Hands Over the City, Illustrious Corpses). Volonté kivételes tehetségének és szuggesztív színészi játékának köszönhetően ugyanolyan magabiztossággal játszotta el a spagettiwestern egyik legendás banditáját (Indio), mint Olaszország tragikus sorsú miniszterelnökét (Aldo Moro).
Mattei a II. világháború utáni Olaszország egyik legizgalmasabb személyisége volt. A legbefolyásosabb olasz Julius Caesar óta - írták róla az újságok. A háború alatt partizán volt, később azt a feladatot kapta, hogy eladja az állami tulajdonban lévő AGIP-ot. Ehelyett új földgáz mezőket tárt fel a Pó völgyében, felvirágoztatta a monopóliummal rendelkező állami céget és olcsó, hazai nyersanyagot biztosított az észak-olasz iparvidéknek. Az ötvenes években már a nemzetközi üzleti életben is felfordulást keltett: többek között a Szovjetunióval is üzletelt. Az erős állami jelenlétet tartotta üdvösnek a szekunder és tercier szektorban - az országért teszem, hangoztatja a filmben - célja az amerikai olajcégek befolyásának gyengítése volt. Ennek elérése érdekében közvetlenül az olajkitermelő országoktól vásárolt és folyamatosan új földgáz és kőolajmezőket tárt fel Olaszországban és külföldön.
A képi megvalósítás az olasz neorealista filmalkotások és az Algíri csata áldokumentarista stílusának sikeres házassága. A szicíliai kisvárosban forgatott jelenetek - Mattei beszédet mond, hogy az állam fogja kitermelni a környék földgázkészletét, a profit azonban helyben marad és a város minden lakójának lesz munkahelye, majd az őt éljenző tömegben vonul végig - egyértelműen megörökölték az Algíri csata forradalmi lelkületét. Színészekkel forgatott interjú- és híradóbetétek tökéletesen megférnek Mattei magánéletéből felvillantott részletekkel. A Time magazin riporterének nyilatkozta azt, hogy az olaj csak a hobbija, a horgászat a hivatása. A film témája a Vérző olajéra rímel. Mindkét filmben ugyanaz az expresszív tájkép szerepel: sivatagban égő olajkutak, előtte az ember. Nincs ennél hatásosabb szimbólum az ambícióra, a self-made man felemelkedésére. A fikciós műfajokban kedvelt háromosztatú, a konfliktust valamilyen módon lezáró narratív szerkezet itt nem működik. Enrico Mattei, 1962-ben repülőszerencsétlenségben meghalt. Máig nem eldöntött, hogy baleset vagy merénylet áldozata lett.
