Claude Sautet harmadik rendezése egy Karib-tengeren játszódó stílusos, fekete-fehér kalandfilm, szigorúan a komolyabbik fajtából. A filmet nem érdekli a térség egzotikuma, egy-két mosolygó mulatt szépségen és egy zsúfolt, füstös kocsmajeleneten kívül nincs semmi, amit az ebben a régióban játszódó filmektől megszokhattunk. Ezzel is azt sugallva, hogy nem turistáskodni érkezett a főhős. Egy hajó nélküli kapitány megérkezik egy szigetre, hogy egy cég számára áron alul megvegyen egy yachtot. Az első öt-tíz perc beszéd nélkül telik el, megérkezik, szobát bérel, megkeresi a hajót. És mégis érdekfeszítően hatnak ezek a mindennapos cselekedetek, mivel Lino Ventura hajtja végre őket. Elképesztő jelenléte van ennek az embernek. Az egyszerű adás-vételként induló üzlet aztán elkezd bonyolódni, ellopják a hajót, a kapitány gyanúsítottá válik, feltűnik egy amerikai fegyvercsempész, illetve a hajó tulajdonosa Mrs. Osborne (Sylva Koscina), akivel a romantikus szál is becsatlakozik a L'arme a gauche történetfolyamába. A film thrilleri fordulatot vesz a második felében. A semmi hullámzó közepén, egy homokpad mellett megfeneklik a hajó, és az ellenérdekelt felek kénytelen együtt dolgozni, hogy kiszabadítsák a hajót a fogságból.
Tarantino előtt jó pár évtizeddel már Sautet is rájött, milyen sokat ad a filmhez, ha mindenki a saját nyelvén beszél: francia, angol és spanyol keveredik, remekül érzékeltetve a karibi térség multikulturalizmusát. Visszafogott, de a váratlan erőszaktól vissza nem riadó film a L'arme a gauche. Pont annyi fordulat van benne, hogy izgalmas legyen végig, de hű maradjon a realisztikus és a korabeli francia policier-éktől és krimiktől megszokott ábrázolásmódhoz. Itt is megvan az a hangulati kettőség, mint a korszak legjobb zsánerdarabjaiban, nem lehet eldönteni, hogy melyik tulajdonságot tartják többre a szereplők: a megfontoltságot, vagy a menőséget. A fekete-fehér fényképezés mindenképpen kiemelendő, kihasználja a potenciált ami az eredeti helyszínekben volt, de ezzel együtt egy olyan arcát villantja fel a térségnek, ami mentes a képeslap-esztétikától. A vízalatti felvételek bravúrosak. Sautet ezt megelőző filmje (Classe tous risques) egy Melville-i magasságokat ostromló film-noir Venturával és Belmondóval. Sajnos a későbbiekben stílust váltott és melodrámákat forgatott, mivel ez a két műve nem lett sikeres. Nagy veszteség ez a bűnügyi filmek rajongóinak.
B+