Hiába nyert két Oscar-díjat a film 1971-ben, a kritikusok ízekre szedték, a nézők elkerülték. David Leant ez annyira megviselte, hogy 14 évre visszavonult a rendezéstől. Nagy várakozással ültem le tehát a film elé: láthatom a nagyköltségvetésű történelmi filmek mesterének nagy bukását. Másrészt a remény azért munkált bennem, nem tudtam elhinni, hogy az Arábiai Lawrence vagy a Híd a Kwai folyón rendezője képes hibázni. Mert hát David Lean neve garancia a lélegzetelállító nagytotálokra, vagy a legapróbb részletekig megkoreografált, látványos tömegjelenetekre. És a technikai perfekcionizmus dacára sem veszik el az ember a filmjeiben, aki kétségbeesetten próbál felszínen maradni a történelem áradatában. Vagy kitérni előle, mint például Zsivágó doktor, aki a vörösök és a fehérek által csúcsra járatott polgárháború elől vonult el "jégpalotájába". Lean a giccset arra használta fel, hogy a történelem sorsfordító pillanatait ábrázolja, és nem esett abba a hibába, mint a mostanság készülő történelmi filmek rendezőinek többsége, akik megelégednek azzal, hogy megcsillan a napfény a kard pengéjén. Lean történelmi filmjei nem merülnek ki a hősiesség agyonkoptatott attribútumainak ábrázolásában.
A Ryan lányában azonban szó sincs történelmi pillanatokról. Az IRA még gyerekcipőben jár, a Húsvéti felkelés leverve, az írek titkon a németek egészségére isznak , az angolok közutálatnak örvendnek, de szilárdan tartják Írországot. Egy vidéki lány útkeresése áll a film fókuszában. Rose egy világtól elzárt, nyugat írországi faluban él, távol az I. Világháború lövészárkaitól. Mégis, David Lean, Ryan lányának történetét ugyanazzal a monumentalista igénnyel rögzítette celluloidra, mint előző három történelmi filmjét. Ez feküdhette meg a kritikusok gyomrát. Rose (Sarah Miles) első orgazmusa ugyanazzal a fontossággal bír, mint Aqaba lerohanása, vagy a vasúti híd felrobbantása Lean előző filmjeiben. Ryan lányában csak emberi pillanatok vannak, a történelmiek hiányoznak, az angol katonák és az IRA tagjai is egytől egyig eltörpülnek, a tisztes tanítófeleség-szereppel elégedetlen és az élettől többet akaró Rose mellett. Rose menthetetlen álmodozó, nem a tanítóba (Robert Mitchum) szerelmes, hanem az iskolában hallott romantikus versekbe. Így mikor feltűnik a faluban egy jóvágású angol katonatiszt (Christopher Jones), Rose azonnal a karjaiba hullik. Viszonyuk két okból is áthágja a közösség szabályait: Rose férjnél van, valamint a katonatiszt angol. Kapcsolatuk kitudódása után, a közösség kitaszítja Rose-t: "There's loose women, and there's whores... and there's British soldier's whores!"
A téma illeszkedett a szexuális forradalmon épp' hogy átesett nyugati világ ízléséhez, megvalósítása azonban régimódira sikeredett. Mai szemmel nézve, ez azonban már nem vesz el a film élvezetéből. Sőt. Ritkán folyik egy falusi lány útkeresése olyan emelkedett hangnemben, olyan gyönyörű külső helyszíneken, mint a Ryan lányában. Annak ellenére ölt eposzi méreteket a történet, hogy Rose sosem távolodik egy napi járóföldnél messzebbre falujától. Hullámok által vésett meredek riapart, páfrányos, áfonyás erdő, félhold alakban elnyúló, homokos tengerpart, süppedős tőzegmohaláp, mind-mind Rose zaklatott lelkivilágának földrajzát jelenítik meg.
B
